Rotterdamban ma két metróvonalat talál az ember, a kék színnel jelölt észak-déli irányú Erasmuslijnt, és a piros színnel jelölt, kelet-nyugati irányú Calandlijnt. A vonalvezetés természetesen nem ilyen egyszerű az 1968 óta létező hálózaton. A két vonal a déli szakaszon közösen halad hat megálló hosszon, a piros vonal keleti végén pedig több elágazást is találunk. Ott van ezenfelül a másik Erasmusline is, mely jelenleg az elsőtől függetlenül, attól pár száz méterre ér véget. A vonalat 2006-ban nyitották meg, és a RandstadRail projekt keretében az ezen a vonalon közlekedő, Bombardier gyártmányú metrószerelvények egy régi vasútvonal felhasználásával érik el Hága főpályaudvarát. (térkép itt)

A két vonal névazonossága természetesen nem véletlen. Már épül, 2010-ben pedig megnyílik az a három kilométeres alagút, mely a két vonalat összeköti egymással. Az átadás után természetesen megváltoznak a viszonylatok Rotterdamban is: a ma szeparált vonalon közlekedő szerelvények az Erasmuslijnen folytatják útjukat, azaz egy valódi városközi metróvonal alakul ki. (közbevetőleg érdemes megjegyezni, hogy a szerelvényeknek egyszerre képesek harmadik sínről, és felsővezetékről is áramot nyerni)

Az üzemeltető az átadáshoz kapcsolódóan azonban az utastájékoztatásban is reformokra készül. Először is megváltoztatja a vonalak elnevezését. A jelenlegi, Rotterdam két neves szülöttjéről elnevezések használata helyett a vonalak a jövőben betűjelet fognak viselni, külön betűjelet kapnak a Calandlijn egyes keleti szárnyvonalai is. Az egyes betűjelek mellé a vonalak új színeket is kapnak: a kék Erasmuslijnből D és E vonal, világoskék, és sötétkék színnel jelölve, míg a vörös Calandlijn A, B, C vonal válik, zöld, sárga, piros színekkel illusztrálva. (térkép tervezett fejlesztésekkel itt)

A rotterdami metró rövid élete folyamán ezzel már másodjára változtatja meg a vonalak nevét. Az eredetileg csak kelet-nyugati, észak-déli vonalnak nevezett viszonylatoknak az üzemeltető mindössze 1997-ben adta a ma is használt elnevezéseket, némileg szembemenve a trenddel. A metróvonalak névvel történő jelölése ugyanis nehézkesebbé teszi az egyes vonalak beazonosítását az idegenek számára, de megnehezíti az utastájékoztatást is, különösen a kapcsolódó felszíni járatokon. (gondoljunk bele, ha mondjuk a 47-es villamos megállkat felsoroló tábláján a Deák tér mellett nem az állna, hogy M1, M2, M3, hanem hogy mondjuk Milleniumi Vonal, Vas és Acél Vonal, és Nem tudtuk befejezni Vonal. Kicsit nehézkesebb lenne, ugye...)

Persze vannak országok, ahol ennek ellenére lelkesen használják az elnevezéseket a metróvonalra, már csak hagyománytiszteletből is. Ha hagyomány, akkor rögtön ott van London, ahol ma is élvezhetjük a Circle Line-t, vagy a Hammersmith & City-t. De találunk ilyet máshol is: Szingapúrban, Bagkokban, vagy Hongkongban egyaránt nevükön szólítják a vonalakat. Szintén nevesítettek Észak-Korea fővárosának, Phenjannak a metróvonalai is. Persze Circle, és más hasonló elnevezések helyett olyat találunk, mint Megújítás, erősítve a poltikai szellemet. Más városokban (New York, Tokió, stb.) a név mellett a vonalaknak betű, vagy szám jelölése is, egyéb helyeken pedig a név a vonal szinéből adódik (Stockholm, Los Angeles). A variációk száma tehát meglehetősen sok, de tény, hogy kevés város van, ahol az egyes vonalak csak nevet (és persze színt) viselnek.

Rotterdam jövő évben már nem lesz benne ebben a klubban, de lesznek más változások is az ottani utastájékoztatásban. Egységesedik az elágazó vonalak végállomásának kiírása: a jelenlegi gyakorlattal szemben a kiírás az adott metróvonal utolsó állomását fogja jelezni. Jelenleg ugyanis ehelyett az adott metróállomásnak helyt adó település volt kiírva. Ez körülbelül olyan, mintha a mi kettes metrónkon az lenne kiírva, hogy Zugló felé, illetve Krisztinaváros felé, úgy hogy közben az állomások továbbra is az Örs vezér tere, illetve Déli pályaudvar nevet viselnék.

Az első fotót cklx, a másodikat Leo Torsy készítette