Az az igazság, hogy saját véleményem szerint egy metróállomás berendezéséhez nem tartozik hozzá a beépített koldus, és mégis, Budapesten hihetetlenül mindennapossá vált az, hogy a peronszinten koldulnak egyesek. Vannak akik csak simán állnak, vagy ülnek a fal mellett csendesen, mások viszont magukkal hozzák a gyereket is, meglágyítva a sziveket. Van egy szülő-gyerek páros, ahol a kölyök az alkalomhoz illő dalokat énekel (na jó, kiabál) folyamatosan, megszakítás nélkül, szünetet sem tartva köztük. Ma és tegnap a Ferenciek terén épp anyák napja volt terítéken.
Megkérdezném a tisztelt illetékeseket, hogy hogy lehetséges az, hogy mindennapos ez a metró területén? Hogy lehetséges az, hogy napi rendszerességgel találkozom velük, vagy más kéregetőkkel a peronszinten? A metróban biztonsági őrség van elvileg, bár nem minden állomáson, és a jelenlétüket sem lehet annyira érzékelni mint más városokban, de megtörtént, hogy láttam már intézkedni őket. És mégis, télen előfordult, hogy az általam használt három-négy állomás mindegyikén koldussal találkoztam. Vajon hol vannak ilyenkor az őrök?
Vagy beszéljünk inkább az elmúlt években a metróbejárathoz kirendelt ellenőrökről? Ők tehetnének róla, hogy odalent a metrószinten koldusokkal találkozunk? Azok az emberek, akik a munka reményében elszegődtek erre a - valljuk be őszintén - mind fizikailag, minde emberileg rendkívül pocsék melóra? Azok az emberek tehetnek róla, hogy koldusok vannak odalenn, akik azonfelül, hogy odafenn álldogálnak, akadályozzák a szabad utasáramlást, azonfelül semmit nem tesznek? Az ellenőrös (bár a valód, felszínen dolgozó ellenőrök kikérik ezt) rendszer bevezetése után az akkori illetékesek fennen hangoztatták, hogy mennyivel növekedett a bevétel, és hogy sikerült csökkenteni a bliccelést. Abba nem gondoltak bele ugyanezen emberek, hogy a magyar ember van olyan ravasz, és fifikás, hogyha látja, hogy az ellenőröknek elég egy csokipapírt felmutatni, akkor is bejut a metróba, akkor továbbra is felesleges jegyet venni. Márpedig ma ez történik, egy-egy kivételtől eltekintve lényegében mindegy mit mutat föl az ember a mozgólépcső tetején, így is, úgy is bejut, lényeg, hogy valami legyen a kezében.
Ha minden igaz, ezek az emberek meglehetősen fárasztó időbeosztásban dolgoznak odafenn, így azt hiszem, senki nem várhatja el tőlük, hogy 6-8 óra múlva is kibogarásszák, vajon áprilisi, vagy novemberi bérletet mutatnak nekik. De miért nem változtat ezen a BKV? Kinek az érdeke az, hogy napi 100 ember bérét fizessük feleslegesen? Milyen szerződés az, ahol egy ilyen esetben nincsenek előírt minőségi követelmények? Nincs az ügynek felelőse? (ja tudom, előzetesben...)
Valamelyik külföldi fórumon olvastam, hogy hihetetlen olcsó lehet Magyarországon a munkaerő, ha a metrónál beléptetőkapuk helyett inkább humán erőforrást alkalmazunk. Hát nem, nem annyira olcsó, nettó 840 ft/óra. Biztos vagyok benne, hogy az elmúlt években a mozgólépcső-alabárdosokra kiszórt pénzből meglehetősen sok beléptetőkaput lehetett volna telepíteni.
Persze úgy is lehet nézni a dolgot, hogy inkább örülni kell, hogy a metróállomásokon nincsenek olyan állapotok, mint a kapcsolódó aluljárókban..... Persze ahol egyesek azt mantrázzák télen, hogy engedjük be a hajléktalanokat a várókba, vagy a tömegközlekedési járművekre, a fizető utasok közé, ott nincs mit csodálkozni. Ennyit jelent a közösségi közlekedés 2010-ben itt Budapesten.
Változtatni kellene a rendszeren, nem?
