Új-Zéland legnépesebb városában, Aucklandben megnevezték azt a négy céget, akik novemberben árajánlatot adhatnak 38 elővárosi motorvonat szállítására. A Kiwirail és az aucklandi közlekedési hatóság által közösen szervezett tendert így a Hitachi, a Hyundai-Rotem, a Bombardier, vagy a Mitsubishi-CAF konzorcium nyerheti meg.
Aucklandban az ötvenes évek után (amikor a város villamoshálózatát is bezárták) a városfejlesztést egyértelműen az autóra alapozva tették meg. A tömegközlekedés akkori 58%-os részaránya folyamatosan csökkent, a kilencvenes évekre öt százalék alá zuhant. Az elővárosokkal együtt mára majdnem másfél milliósra hízott Aucklandben (itt él Új-Zéland lakosságának harmada) természetesen megjelentek az autóhoz kapcsolódó problémák is, a környezetszennyezés, a torlódások. A kétezres évek közepén ezért az önkormányzat úgy döntött, hogy a busz-, illetve vonatközlekedésre helyezi a hangsúlyt a fejlesztések területén. 2008-ban elindult a DART-program (ami csak rövidítésében hasonlít a dublini elővárosi vasútra, itt a Developing Auckland's Rail Transportot takarja), ami nevéhez méltóan az elővárosi vasutak fejlesztését takarja.
A városnak jelenleg három elővárosi vonala van, a nyugati, a keleti, és a déli. (térkép) Mindhármat a Veoila új-zélandi részlege üzemelteti, az ARTA (a már említett aucklandi közlekedési hatóság) és a KiwiRail járműveivel. A forgalmat az ausztrál Commonwealth Engineering, Westrail, illetve Goninan által a hatvanas évek végén, illetve nyolcvanas évek elején a perthi elővárosi vonalakra gyártott dízel-motorvonatokkal bonyolítják le, melyeket Auckland 1993-ban állított forgalomba. Ezeken túlmenően hagyományos, mozdonyvontatta szerelvények is elfordulnak a hálózaton. A vonalak legforgalmasabb állomása a Britomart, a 2003-ban átadott új földalatti végállomás, mely mindhárom viszonylat végállomása.
A DART-program keretében 600 millió új zélandi dollárt (kb. 93 milliárd forintot) költenek, illetve költöttek pályarekonstrukcióra, második vágány építésére, új vonal építésére, (fejlesztések térképe) járműfelújításra. A mostani járműbeszerzés a pályafelújítások egyenes következménye: a cél a szerelvények sűrűbb követésének biztosítása. A járműbeszerzés tervezett összege mintegy 500 millió új-zélandi dollár.
Mindezen felül 2010-ben egy új országos, mintegy 1 milliárd helyi dollárba kerülő program is elindul, melynek célja az északi-sziget - így az aucklandi elővárosiaké is - vasúthálózatának villamosítása. A most beszerzendő járművek már ehhez igazodva villamos motorvonatok lesznek.
A fejlesztések hatása már látszik Auckland közlekedésén, az öt százalék alá esett modal split évről évre nő, ma már közelebb áll a tíz százalékhoz. A vasúti utazások száma szintén nőtt, a 94-ben mért évi két millió utassal szemben az idei évre már kilencmillióval számolnak. A vasúti utazások száma évente jóval magasabb arányban nő, mint az összes utazás száma.
Mindenképp érdemes megjegyezni, hogy Új-Zéland másik, elővárosi vasúti közlekedéssel rendelkező városába, Wellingtonban épp a héten érkezett meg a Hyundai-Rotem által gyártott első "Matangi" elnevezésű vonat, melyet még idén további 23 kétkocsis vonat követ. A 2007-ben kiírt járműbeszerzési tender összesen 35 szerelvény beszerzéséről szólt, a koreaiak a most is versenytársuknak számító Bombardier-t, és a CAF-ot győzték le. És hogy egy kis magyar vonatkozása is legyen a posztnak így a végére: az új szerelvények érkeztével kivonják az English Electric által gyártott ötvenéves NZR DM sorozatjelű szerelvényeket. Helyüket az új kocsik mellett a más vonalakról átirányított, a nyolcvanas évek elején a Ganz által gyártott motorvonatok veszik át...
Az első és ötödik fotót Puddles, a másodikat és negyediket frankship, a harmadikat mrinternet készítette.
