2008. december 23-án fordulópont volt a bécsi U6 életében: az addig a forgalmat lebonyolító, a Lohner által 1978 és 1990 között gyártott járművek végleg elbúcsúztak ugyanis a császárvárostól, helyüket a Bombardier által gyárott T1-ek veszik át. A viszonylag fiatalon nyugdíjba vonuló járművekre természetesen lecsaptak máshol, nem mindennap akad ilyen vétel. (Talán nálunk is érdemes lenne megfontolni ilyen módon az ICs-k egy részének kiváltását) A vevők Utrecht, és a korábban Bécstől már Düwag gyártmányú E1+c3-akat is vásárolt Krakkó voltak, utóbbi a metróvonalról felszabaduló járművekből 48-at vett összesen, egyenlően megosztva a rendelést a motorizált E6, és a vontatott c6 típus között. A járművek nem kerültek sokba:az E6-ok ára 25000, a c6-oké 10000 euró volt.
Krakkó tervei érdekesek a járművekkel, az elképzelésekről a végleges döntés a közelmúltban született meg. Mivel az új, alacsonypadlós járművek beszzerzése rendkívül drága dolog, így Krakkó az esélyegyenlőség javítása érdekében a bécsi motorizált kocsikba alacsonypadlós középrészt szeretne illeszteni, melyet a pótkocsikból vágna ki. A 48 kocsiból tehát gyorsan feleannyi, 24 lesz, a toldalákkal együtt 26 méteres hosszúsággal, ami megfelel nagyjából a Bombardier krakkói új, teljesen alacsonypadlós jármű hosszának.
A dolog megéri állítólag: a járművekre "zsenge" koruknál fogva még hosszú jövő vár Krakkóban, az összköltséget pedig 3,3 millió zlotyira (210 millió forint) becsülik kocsinként, szemben egy új jármű 7-8 millió zlotyis (445-510 millió forint) költségével. Mindez természetesen a kivonható Konstalok számának csökkenésével is fog járni, a kérdés tehát összetett. Meglátjuk, látunk-e Bécsből ismerős kocsikat részben alacsonypadlósan...
