Tajvan székhelyáről, Taipeiről már ezen a blogon is volt egy poszt, akkor épp arról, hogy eldőlt, az Ansaldo-csoport szállíthatja a járműveket az új, 2015-ben átadandó, VAL rendszerű Circular Linera. Akkor az is meg lett említve, hogy a taipei metróhálózat bár rendkívül gyorsan fejlődik, és folyamatosan növekszik az utasok száma, a rendszer mégis kétfelé osztható. Az első, Muzha névre keresztelt vonal még VAL rendszerben épült ki (azaz automata rendszerben kis kapacitással, gumikerekű járművekkel -  véhicule automatique léger), míg a többi vonal hagyományos, az általunk is ismerteknek megfelelő metróvonal.

2009. július 4-én újabb VAL vonalat adtak át, melynek a városrész után, melyet érint, a Neihu nevet adták. A vonal lényegében az első vonal, a Muzha folytatása - annak végállomásától épült ki 12 megállón, és 14,8 kilométeren keresztül, a Zhongsan középiskolától a Taipei Nangang vásárközpontig. A vonatok a két vonal között - bár a nevük eltérő - átjárnak, a korábbi Matra kocsik által használt Muzha vonalat átállították a Neihu vonalra rendelt Bombadier Cityflo szerevények paramétereire. Azaz legalábbis megpróbálták, mert az első hetek után úgy tűnik, nem sikerült tökéletesen.

Az automata rendszer ugyanis számtalan hibával működött (működik) csak, hirtelen megállások, ajtóproblémák keserítik az utasok életét. A legnagyobb hiba július 10-én, alig hat nappal az ünnepélyes megnyitó után következett be, amikor délután fél négy, és másnap reggel fél 7 között az egész vonal leállt, mintegy 700 utas rekedt az állomások között, a nyilt pályán, légkondicinálás nélkül., Többen próbálták a vésztelefont használni, az azonban nem működött. (erre remélem a leendő automata üzemű 4-es metrónk kezelői nagyon odafigyelnek majd) Végül 52 perc alatt sikerült újrabootolni mindent, és visszaállítani az eltűnt rendszert, időközben azonban több szerelvény utasainak a szervizjárdán kellett elhagyni a vonatát.

Ha mindez nem lenne elég, vannak más problémák is a vonallal, aminek már a tervezése sem volt egy rövid folyamat. 1987-ben kezdték el tervezni, eredetileg a Muzha vonal ágaként. Utóbbi vonalat 1988-ban kezdték el építeni, a Neihu átadását ekkor 1996-ra tették. A Neihu vonal átadását végül 1993-ban napolták el, a Muzha Line próbáin keletkezett tűz miatt. A vonalat csak 2002-ben kezdték végül el építeni, de a kilencvenes évek vége sem volt eseménymentes. A Neihu térségében kiépülő egyre több apartmanház, lakónegyed miatt ugyanis felvetődött, hogy a vonalat VAL rendszer helyett hagyományos metróvonalként kellene kiépíteni, döntés is született erről, végül azonban mégis maradt a könnyűmetró üzem.

A vonal átadása után pedig ez kiderült, hiba volt. Már az első napok óta kapacitáshatáron az üzem, csúcsidőben rendszeres az utaslemaradás, a sorbanállások az egyes metróajtók helyénél. S bár autóval közel egy óra beérni erről a területről a belvárosba, busszal pedig még több, valószínűsíthető, hogy a metró helyett sokan maradnak a kényelmesebb feltételeket biztosító autónál. A terület beépítése máig nem fejeződött be, a torlódások tehát az új betelepülők révén még nagyobb lesz.További problémát okoz, hogy a vonal érinti a repülőteret is, ahol azonban az utasterhelés mértéke miatt csomaggal nem lehet felférni.

Taipei új metrója minden tehát, csak nem sikersztori, bár megépítésével elmondható, hogy Taipei mind a 12 körzete bekapcsolódótt a gyorsvasúti hálózatba. (térkép itt) Természetesen a helyi média azonnal elővette a politikusokat, és felemlegette az összekapcsolódási pontokat az üzemeltető, és a helyi erős emberek között. A nép szemét mindesetre kedvezménnyel próbálják kiszúrni: minden egyes utazás az új metrón 36%-al kerül kevsebbe a normál díjszabásnál.

A VAL metrónak természetesen ettől függetlenül van értelme, van helye, és lehetőségei, de nem mindenhol. Taipeiben megépült a vonal, lényegében úgy, hogy a hosszútávú utasnövekedést nem képes kezelni. Hogy mi lesz vele? Azt ma senki nem tudja...

Az első fotó a www.libertytimes.com.tw, a második, az ötödik és a hatodik a www.taipeitimes.com oldalról, a negyedik a wikipédiáról származik.