A Tyne and Wear Metro az Egyesült Királyság egyik kevésbé ismert városi kötöttpályás üzeme. Pedig a Newcastle-t és környékét kiszolgáló vonalhálózat meglehetősen nagy múltra tekint vissza. Bár hivatalosan csak 1980-ban indult el a metrószolgáltatás a mindössze 270.000 lakosú észak-angliai városban, a vonalhálózat alapjait a Tyneside Electrics 1904 óta működő elővárosi vonalai adták. Az új metróhálózat a korábbi, 45 km hosszú vasútvonalak beolvasztása mellett már induláskor 13 kilométernyi dedikált pályával rendelkezett, melyből 6,1 km a városközpontot kiszolgáló nehézmetró jellegű alagút volt.
Találunk még régebbi emlékeket is a hálózaton: bizonyos szakaszok nyomvonala még 1839-ben épült ki a Newcastle & North Shields Railway és a Brandling Junction Railway részeként. Mára a hálózat - mely egyszerre metró, elővárosi vasút, és nagyvasút - 77 kilométerre nőtt, kiszolgálva a milliós agglomeráció egy részét. A napi utasforgalom azonban nem teng túl, mindössze 129.000 főre tehető. Nem véletlen a nagyvasút említése, a hálózat 2002-es South Hylton-i (nem írtam el...) ágának kiépülése óta a metró szerelvényei közös pályán közlekednek a nagyvasúti szerelvényekkel.
A vonalakon az 1989-ben az Alstom által felvásárolt brit Metro-Cammell által gyártott, párban járatott ikerkocsijai szállítják az utasokat, és vélhetően szállítani is fogják még egy darabig. Bár a tulajdonos, és üzemeltető Nexus majd 400 millió fontos, jórészt állami forrásból történő fejlesztést tervez az elkövetkező 10 évben megvalósítani, ebben elsősorban a hálózat teljes újjáépítése, és a jelenlegi járművek átfogó felújítása szerepel programpontokként.
A Nexus egyébként lehetséges, hogy nem sokáig lesz üzemeltető: 2008. január 30-án kihírdették annak a négy cégnek a nevét ugyanis, akik a piaci liberalizáció kapcsán átvehetik a Tyne and Wear Metro üzemeltetését 2010. áprilisától 7-9 évre.
A pályázók mindannyian jól ismert cégek:
- DB Regio Tyne & Wear Ltd
- Hong Kong's MTR Corp
- Serco-NedRailways Metro Ltd
- és maga a Nexus
A házon belüli Nexuson kívül a másik három cég mindegyike szerezett már nemzetközi tapasztalatot a sajátjukon kívüli rendszerek üzemeltetésében: az itthon leginkább a német vasútról ismert, a német nagyvárosok S-Bahn hálózatának üzemeltetőjeként ismert DB Regio kezeli pl. a londoni Overgroundot, ráadásul közösen az itt ellenfélnek számító hongkongi MTR-el, aki már ezen a blogon is említve lett: idén novembertől a hongkongiak üzemeltetik a stockholmi metrót is.
A Serco nem csak a közlekedésben mozog, üzemeltetett létesítményei között találunk kórházat, kutatólaboratóriumot, és reptereket is. Kötöttpályás közlekedésben azonban szintén nagy tétekben játszik: ők az üzemeltetői pl. a Docklands Light Railwaynek, a liverpooli Merseyrailnek, vagy a leendő dubai metrónak.
Bárki is lesz az új üzemeltető - a szerződéskötés várhatóan jövő év januárjában történik meg - felelős lesz az utasforgalom lebonyolításáért, az állomások kezeléséért, és a szerelvények felújításáért egyaránt.
És hogy nálunk mikor fognak világcégek küzdeni az egyes piaci szegmenseiért? Hááát... egyelőre a vasúthálózat részleges liberalizációja is problémákkal jár.
