Az amerikaiak (értve ezelatt most az Egyesült Államokat) szeretik, ha amerikai terméket fogyaszthatnak, ha amerikai autóval közlekedhetnek és igen, azt is, ha amerikai villamoson utazhatnak. A kormányzat ráadásul el is várja ezt, ha állami pénzek is bekerülnek a rendszerbe, akkor pedig különösen ajánlott amerikai - de legalábbis az Egyesült Államokban gyártott - terméket vásárolni. Ha megnézzük például a magyar NABI-t, ő is csak ezeknek a feltételeknek megfelelve tud-tudott az amerikai piacon érvényesülni.
Ilyen lett volna a CAF kocsi. (fotó: transportationnation.org)
A villamosgyártást nem véletlenül említettem azonban, a CAF és Houston ugyanis bajba került a vonatkozó, "Buy America" névre hallgató, a beszerzések módját, és az Egyesült Államokhoz való kapcsolódását szigorúan szabályozó törvények miatt és ez a spanyol cég rendelésébe került.
Houston intenzív hálózatfejlesztést tervez az elkövetkező években a jelenleg 12 kilométeres light rail hálózatán. A meglévő vonal hosszabbításán túl négy új viszonylat is születne, valamennyi megvalósulásával ötszörösére bővülne a hálózat. Houston előre próbált gondolkodni, és a járműtendert úgy írta ki, hogy az opciókkal valamennyi későbbi vonal kocsiigénye kiszolgálható legyen. Az összesen 121 kocsis beszerzést végül a CAF nyerte el a Siemens előtt, utóbbi szállította a jelenleg üzemelő vonal kocsijait is. A hatalmas beszerzésből 29 darab kocsi a piros vonal jelenleg is épülő vonalhosszabbításra, illetve az első új vonalra került volna, azokra a vonalakra, amelyek építését az FTA, a Federal Transit Administration 900 millió dollárral támogatná.
A nagy pénz nagy elvárásokat szül, a NABI-hoz hasonlóan a kocsik végszerelését a CAF-nak is az Egyesült Államok területén kellett volna elvégeznie, ahogy a kocsi alkatrészeinek 60%-át is amerikai beszállítóktól kellett volna jönnie. Ezt a CAF vállalta is, a kocsik többsége a CAF New York állambeli gyárában készült volna el. Volt azonban két kocsi, az első két darab, amelyet odahaza Baszkföldön gyártottak volna le a szerződés alapján. A két, deklaráltan tesztcélokat szolgáló kocsi elsősorban az otthoni tesztpálya és a különböző dizájnelemek miatt készült volna Európában, az FTA szerint azonban ez a két kocsi is a szerződés része, ezekre is vonatkoznak a "Buy America" szabályok, és emiatt elúszhat az állami támogatás.
A hosszas jogi viták után pár napja végül szerződést bontott a CAF és Houston. Ennek értelmében a Houston által eddig a baszkok részére kifizetett 41 millió dollárból 14-et kell visszafizetnie a CAF-nak, a fennmaradó hányadot a profit elvesztése, valamint az eddig megvalósult munkák ellenértékeként megtarthatja a járműgyártó. A megállapodás tartalmazza egyben, hogy a CAF nem léphet fel további kérelmekkel.
Itt tartunk jelenleg, Houston reménykedik, hogy megkapja a létfontosságú 900 millió dollárt, a CAF pedig bizakodik, hogy a várhatóan jövő év elején ismét lebonyolódó járműbeszerzést ismét ő nyeri.
Mit gondoltok, megfelelő mértékű piacvédés ez? Különös tekintettel, hogy itthon is szóba került a magyar villamos ügye nemrég.