1992. április 21-e mérföldkő volt a spanyol vasút életében. Ekkor nyílt meg ugyanis az ország első nagysebességű vasútja a főváros Madrid, és az az évben világkiállítást rendező Sevilla között. Két héttel ezelőtt nagykorúvá vált tehát a vonal, és nagykorúvá vált a nagysebességű hálózat, mely azóta megháromszorozódott, s mely ma Európa legdinamikusabban fejlődő vasúti hálózatának tekinthető.

A vonalat már a nyolcvanas évek óta tervezték Madrid, és az idegenforgalmi szempontból kiemelkedő Andalúzia közötti kapcsolat megteremtésére. Az eredetileg a hagyományos spanyol vasutakhoz hasonlóan szélesnyomtávval tervezett vonal építése végül 1989-ben kezdődött el, immár a legtöbb európai országban megszokott 1435 mm-es nyomtávval. A nyomtávváltásról a döntés két ok miatt született: egyrészt így lehetővé vált a korábban csak normálnyomtávval gyártott nagysebességű szerelvények gyorsabb leszállítása, így a vonal megnyítása a világkiállításra, valamint az ekkor már kész tervekkel rendelkező Madrid-Barcelona-Franciaország vonalhoz csatlakozás miatt is. (hogy nem ez, az ország két legnagyobb városát összekötő vonal készült el előbb, annak a korábbi központosítás volt az oka, bár a Madrid - Barcelona közötti repülőforgalom lényegében légitaxi jellegű még ma is)

A döntés a normálnyomtáv mellett több koncepciót is megváltoztatott: nem vált lehetségessé tehervonatok közlekedtetése az új pályán, és kevesebb város integrálására volt lehetőség a hagyományos pályákon keresztül.

Hogy megérte megépíteni a vonalat, az nem kétséges. Az elmúlt 18 évben közel 51 millióan utaztak a vonalon. Az elmúlt évben az utasforgalom 3,15 millió volt, a vonalon pedig több mint 13 ezer AVE (Alta Velocidad) szerelvény közlekedett. Mivel a vonalon már 1993-tól megkezdődött új városok (Málaga, Algeciras, Cádiz, Huelva, Granada, Toledo) bekapcsolása részben nyomtávváltásra képes szerelvényekkel, részben pedig új nagysebességű vasúti szakaszok átadásával, így a szerelvények száma folyamatosan nőtt. Míg kezdetben mindössze hat vonat közlekedett Sevilla és Madrid között naponta és irányonként, addig mára ez a szám negyvenre nőtt. Ha mindehhez hozzávesszük azokat a szerelvényeket is, melyek részben vagy egészben de használják a vonalat, akkor azt láthatjuk, hogy a kezdeti hathoz képest a vonatok száma több, mint tizenkétszeresére, 74-re nőtt irányonként. 

A vonallal ráadásul az utasok is elégedettek, a tisztaságra, a megközelíthetőségre, vagy épp a pontosságra rendszeresen magas pontszámokat kapnak az utasértékelésekkor. Figyelni is kell a pontosságra: a 300-al közlekedő vonatok ötperces, vagy nagyobb késése esetén a  teljes jegyárat visszafizetik az utasoknak. 

A vonat gyorsan népszerűvé vált, a relációban folyamatosan növekvő összutasszám (az első három évben 35%-al nőtt) mellett a vasút egyre nagyobb szeletet tudott kihasítani. Míg a megnyitás előtt a vonatközlekedés modal split részesedése mindössze 16% volt, addig három év múlva már 51, ma pedig már 84%. Mindezt természetesen - ahogy más spanyol nagysebességű vasutaknál is történik - leginkább a két város közötti légiközlekedés szenvedte meg.

Az eltelt 18 év alatt megváltozott az utazók összetétele is, pár pont, amit az évforduló kapcsán kiemeltek:

• 1992-ben 70% volt a férfi utasok aránya, ma csak 56
• 1992-ben az utasok 63%-ának volt az életkora 25 és 44 év között, ma 58%-uk 30 és 44 év közötti.
• 1992-ben az utasok 62%-nak volt felsőfokú tanulmányai, ma ez a szám 69%
• 18 éve az utasok 36%-a volt üzleti utazó, ma 61%-uk
• Fordítva változott a vonatokat nyaralás, pihenés miatt használók aránya. 1992-ben 37% volt az arányuk, ma mindössze 21.
• Ma az utasok 40%-a legalább kéthetente egyszer utazik a vonalon.

A fotókat készítette: az elsőt és a harmadikat H. H. González, a másodikat Mariano Alvaro