AKi ismer, az tudja, hogy nem csak szeretem a térképeket, hanem van is egy pár otthon innen-onnan a világból. A régebbi térképek közül elsősorban természetesen azokat részesítem előnyben, amiken a tömegközlekedési hálózatok is rajta vannak, egyrészt jól le lehet követni a hálózat fejlődését, másrészt jókat lehet szívni, miután a legtöbb ilyen korabeli térképen nem egészen naprakész adatok alapján dolgoztak. 

A nyár végén a párom családjától kaptam egy régi Róma térképet, valaki még harminc éve vette egy római kirándulás alkalmából. A térképben és a fornmátumában semmi extra nincs, jól láthatóan a hetvenes évek végéből származó Cartographia kiadvány. Ha azonban a tömegközlekedési hálózatot nézzük a térképen, akkor elkerekedhet a szemünk, az ugyanis első látásra feltűnik, hogy rengeteg villamos és trolibuszvonal van a belvárosban, sokkal több, mint amivel ma találkozni. 

 A hálózat 1959-ben (lila - körvillamosok, kék - egyéb villamosok, zöld - metró)

Nem is értettem a dolgot. Ha Rómában a hetvenes évek végén ennyi villamos volt még, akkor javarésze a nyolcvanas években kellett hogy eltűnjön, amikorra már a nagy villamosbezárási hullám Európa szerte lecsengett. Bizonyos volt tehát, hogy a térképen feltüntetett hálózat nem 1976-ból származik. Kis utánajárással és ennek a remek oldalnak a segítségével kiderült, hogy nagy valószínűséggel 1959-es állapotokat láthatunk a térképen, a Cartographia térképészei tehát majd húsz év alatt a közben vélhetően több kiadást megélt Róma térkép változó tömegközlekedési hálózatát nem frissítették.

Azt mindenki tudja, hogy 1960-ban Rómában olimpiát rendeztek, azt azonban már kevesen tudják, hogy ez egyben a római villamoshálózat nagy részének végét is jelentette. Az ok akkoriban megszokott volt: a városvezetés úgy vélte, hogy a jövőt az autók, és a modern gyorsforgalmi jellegű utak jelentik, a villamos leginkább csak lassítja a forgalmat. 1959-60-ban sorr azártak be tehát a villamosvonalak, és alakultak át busszá, kezdve a felső térképen is látható belső gyűrűvel. A tendencia a hatvanas években folytatódott, így alig tíz év alatt a 160 kilométeres római hálózat hossza 30 kilométer alá csökkent. 

A hálózat ma. Nagyon nem kell küzdeni, hogy felfedezhető legyen a különbség. (kék - villamosok, zöld, narancs - metrók)

Mára a tendencia valamelyest visszafordulni látszik, apróbb szakaszok újbóli megnyitásával és kiépítésével a hálózat 40 kilométeresre növekedett, és metróvonalak is épültek (a város méretéhez képest kevés), Róma tömegközlekedése azonban nagyon messze van még ma is a hasonló nagyságú európai városok (Berlin, Madrid) tömegközlekedési színvonalától.