Idén is kiosztotta az IDTP (Institute for Transportation and Development Policy) a fenntartható közlekedési díját. Meglepetés a díjazott esetében szerintem nem született, de erről majd később.
Mivel a korábbi években nem foglalkoztunk ezzel a díjjal, így érdemes pár szót mondani a szervezetről: az IDTP elsősorban a fejlődő országokban tevékenykedik, célja olyan közlekedési rendszerek kialakítása, amik csökkentik a károsanyag-kibocsátást, egyben növelik a városi élet komfortját. A részletes programjaik itt találhatók meg.
Egy korábbi nyertes, Guayaquil pöpec buszpályaudvara (fotó: José Pincay)
A fenntartható közlekedés díját 2005 óta osztják ki. Az előző évek nyertesei idősorrendben a következő városok voltak: Bogotá, Szöul, Guayaquil, majd Párizs és London megosztva, New York, végül Ahmedabad. Bogotá az idén tízéves Transmilenio buszhálózatáért kapta a díjat, Szöul a hazai médiában is felkapott belvárosi, folyó felett haladó autópálya eltüntetéséért, és egy természetközelibb környezet visszaállításáért. Guayaquil a Metrovia buszrendszerért, Párizs és London az előremutató környezetbarát közlekedési stratégiáért (gondoljunk a párizsi vagy londoni kerékpárkölcsönző rendszerre, vagy a párizsi elektromos autókra), New York az úthálózat egy részének kerékpárúttá, illetve gyalogos felületté való alakításáért, Ahmedabad pedig a sikeres BRT rendszeréért.
Látható, hogy az IDTP szereti a kötöttpályás buszhálózatokat díjazni, több évben is ilyen rendszer vitte el a pálmát.
Az idei jelöltek áttekintése után is megtaláljuk a Bus Rapid Transit (BRT) rendszereket, sőt, mindenki ilyen irányban fejlesztett. Az idei jelöltek a következők voltak:
Guangzhou, Kína: A leánykori nevén Kantonnak hívott városban grandiózus BRT rendszer kezdett kiépülni a metróhálózattal párhuzamosan, korábban a PTinfo is megemlékezett róla. A 2010 februárjában megnyitott rendszer (térkép) hasonló társai között a legforgalmasabb, több százezer a naponta elszállított utasok száma. A BRT rendszerhez kapcsolódva kerékpártárolókat, kerékpársávokat is kialakítottak, megkönnyítve a buszok elérését.
A világ legforgalmasabb buszútja (fotó: www.itdp-china.org)
León, Mexikó: 2003-ban Leónban nyílt meg Mexikó első BRT rendszere. A mára ötvonalassá bővült (térkép), 65 kilométer hosszú vonalon naponta 350 ezer utas fordul meg. A 40 kilométeres óránkénti átlagsebességet bármelyik városi közlekedési eszköz megirigyelhetné, ahogy azt is, hogy a fizetés a járműveken érintésmentes csipkártyával történik.
León, Optibus (fotó: www.ctsmexico.org)
Lima, Peru: Limában 2010 július 28-án nyílt meg a város első BRT vonala, kiegészítve a szerény metróhálózatot. A 33 kilométeres vonalon (térkép) több viszonylat is közlekedik, hagyományos és expresszbuszok egyaránt előfordulnak. Leónhoz hasonlóan itt is csipkártyás fizetés van. A vonal érdekessége, hogy a központi állomás a föld alatt helyezkedik el.
Itt is van előzősáv (fotó: Falubaz/Skyscrapercity)
Nantes, Franciaország: Nantes a 2006-ban megnyitott BRT vonala illetve az 1985-ben, a francia villamosreneszánsz úttörőjeként megnyitott villamosvonalának összhangja (térkép) mellett a kerékpározást is támogatja, így a helyiek szerint Európa egyik legélhetőbb városává váltak.
Mennyivel európaibb (fotó: www.nantes.fr)
Teherán, Irán: A súlyos légszennyezettségi problémákkal küzdő Teherán folyamatosan bővíti a metró illetve a BRT hálózatát. Előbbiről már a PTinfon is esett szó, utóbbi 2008-ban nyílt meg és mára négyvonalassá bővült (térkép). A buszhálózat nagyságát jól jellemzi, hogy a mintegy 100 kilométeres hálózaton napi 1,8 millió utas fordul meg.
Sorbanállás (fotó: tehranlive.org)
A győztes kiválasztása végül nem okozott meglepetést, az egész évben felkapott Guangzhou kapta a díjat új BRT hálózata miatt. Bár számomra a fenntartható város fogalma nem feltétlenül fér össze egy négysávos buszkorridorral, a döntési szempontok nem feltétlenül egyeztek az enyémmel - ez látszik a kiválasztott városok kapcsán is. Vagy tényleg buszban a jövő? Egyesek ezt ajánlják Budapestnek is....