Az ausztrálokat talán lehet egy kicsit különutasoknak nevezni, ami a városi közlekedésüket illeti. Bár a világ legkiterjedtebb villamoshálózatát Melbourne-ben találjuk, a villamost mégsem lehet az ottani nagyvárosok jellemző közlekedési eszközének tekinteni. Melbourne-ön kívül ugyanis mindössze Sydney, és Adelaide rendelkezik egy-egy aprócska, lényegében egyvonalas hálózattal. A villamos mellett a metró sem jellemző az országban: az első vonalat épp most építik Sydney-ben. S bár Gold Coast, és Canberra is belépni látszik a villamosreneszánsznak hódoló városok sorába, a városi közlekedést továbbra is a kiterjedt városi-elővárosi vasúti hálózatok bonyolítják le. Az egykori kiterjedt, és az ötvenes években megszűnt villamoshálózatok helyét pedig a buszok foglalták el, sok-sok előnyben részesítéssel, és helyenként BRT rendszerként való üzemeltetéssel.

Utóbbiban az egyik leginkább élenjáró város az ország harmadik legnépesebbje, Brisbane, melynek buszrendszere világszinten is élenjáró. A 2001-óta folyamatosan bővülő rendszer lényege a belvároson áthaladó buszútvonalak minél nagyobb zavarmentessége, s minél hosszabb önálló pályán való haladása. Nem csak önálló buszsávokról van szó tehát, hanem olyan nyomvonalakról, ahol a buszok számára a szintbeni kersztezéseket különszintű áthidalásokkal oldották meg. A beruházás nagyságát mutatja például a kizárólag autóbuszoknak illetve gyalogosoknak épült 390 méteres Eleanor Schonell-híd, vagy a városközpont szívében alagútban átvezetett, peronkapus földalatti állomásokkal kiépített nyomvonal.

Jelenleg öt szakasz épült meg a BRT rendszer számára, a 2001-ben átadott South-East Busway, a 2004-ben, illetve 2008-ban megnyitott Inner Northern Busway, 2009-től a nagyközönség pedig használhatja a Boggo Road Buswayt, a Northern illetve Eastern Busway első szakaszát is. Az egyes védett útvonalak összefüggő rendszert alkotnak, s nagy előnyük, hogy más BRT rendszertől (pl. a sokat emlegetett Curitibaitól) ellentétben nem speciális, csak ide gyártott autóbuszok közlekednek rajta: az erre közlekedő viszonylatok mindegyik képes részesülni a rendszer előnyeiből.

Ez volt az oka egyébként annak is, hogy az emlet szintű buszrendszert részesítették előnyben a kötöttpályával szemben. A szűken vett belvároson kívül Brisbane külsőbb negyedeihez jobban illeszkedik a területfeltárásban hatékonyabb autóbusz-hálózat. Mindesetre olvastam már olyat, hogy a rendszer átalakítható villamos-közlekedésre is a későbbiekben. Ezzel ugyanakkor elveszne az autóbusz-hálózat által biztosított rugalmasság.

A három idén megnyitott szakaszt egyaránt idén augusztusban adták át a nagyközönség számára. A Boggo Road, és az Eastern Busway első szakasza összesen 2,1 kilométerrel növelte a szeparált szakaszok hosszát, a beruházási költég 366 millió ausztrál dollár volt. A vonal összeköti az előzőekben említett, és 2006-ban megnyitott Eleanor Schonell-hidat a délkeleti buszfolyosóval, és egyúttal a tervezett kelet-nyugati vonal első szakaszává is vált. A napi 10000 utas által használt vonalszakasz érdekessége az a 640 méter hosszú buszalagút (ami nem egyenlő a fentebb említet belvárosi alagúttal), mely hat méterrel az egykori Boggo Road Gaol börtön alatt fut, megőrizve ezzel a védett épületet. 

 A 198 millió ausztrál dollárba került Northern Busway első szakasza közvetlenül kapcsolódik a már korábban átadott  Inner Northern Busway-hez, lényegében annak egy megálló meghosszabbítása a Royal Children's Hospitalig. A két újonnan megnyitott szakasszal a Brisbane-i BRT rendszer hossza 24 kilométerre nőtt.

Az első kép az Inner Northern vonal egyik alagútban elhelyezkedő állomását ábrázolja (aecom.com), a második az Eleanor Schonell hídra való rávezetést, a harmadik az Eastern Busway végállomását (joninbrisbane), a negyedik a Boggo Road Stationt , az ötödik a Boggo Road Busway alagútját, a hatodik (joninbrisbane) és a hetedik pedig a Northern Busway RBWH állomását. A külön nem jelzettek Jesse24 képei.