Miközben egyre-másra hallani a híreket a Kínában sorra nyíló metróvonalakról, az árnyékukban megbújó Bus Rapid Transit rendszerekről már kevesebbet hallani, holott ezek is meglehetősen impozánsak, legalábbis magyar szemmel nézve. Összesen 11 ilyen üzem létezik Kínában, többségükről egy szót sem hallottunk még itthon, én legalábbis biztos nem. Az egyik legutolsó ilyen jellegű üzem Guangzhou - vagy ahogy korábban ismertük: Kanton - városában nyílt meg, 2010 februárjában. és forgalmát tekintve egyből a második helyre ugrott a hasonló jellegű buszüzemeket vizsgálva.
A hat és fél milliós városban öt metróvonal áll az utasok rendelkezésére, összesen 157 kilométer hosszban, de a tervek szerint idén újabb vonalakat adnak át, 2020-ra pedig 500 kilométer körül alakul majd a vonalak összhossza. A kötöttpályás buszútvonal tehát nem a fő közlekedési eszköze a városnak, de mindenképp fontos, ahogy azt jelzik a forgalmi értékek is. A kelet-nyugati irányba haladó, több mai metróvonalat is keresztező vonalon (térkép) március végén 26900 utast regisztráltak az erősebb irányban csúcsórában, amivel Ázsiában a legforgalmasabb ilyen jellegű rendszerré léptek elő, (ha minden igaz, addig ezt a címet Szöul vagy a szintén kínai Kunming birtokolta) míg világviszonylatban a második helyre soroltak be a legismertebb BRT, a legforgalmasabb irányában csúcsórában 45 ezer utast szállító bogotai után.
A kantoni BRT vonalat 2008 novemberében kezdték építeni, a 22,5 kilométeres vonal átadására idén február 10-én került végül sor. A beruházás költsége mintegy 6 millió dollár volt kilométerenként, mely a buszútvonalon kívül tartalmazta a megállók kiépítését, a kapcsolódó gyalogos felül-, és aluljárók megvalósítását, összesen 5500 kerékpártároló kiépítését, valamint a szükséges forgalomtechnikai beavatkozások megvalósítását.
A vonalon összesen 26 megálló van, melyek az út közepén helyezkednek el, szükségessé téve a már említett különszintű gyalogos keresztezéseket. A projekt keretében összesen húsz új gyalogoshíd épült, továbbá kilenc új zebra és három gyalogaluljáró a metróvonalakhoz kapcsolódva. Az egyes megállókat össze sem lehet hasonlítani az itthoni buszmegállókkal. A fedett, dinamikus utastájékoztató berendezésekkel ellátott állomások egyenként és irányonként 290 méter hosszúak, szélességük négy-öt méter között változik.
Az állomások megépítésére hely volt bőven: a BRT útvonalát egy korábban nyolcsávos út közepén alakították ki, egy-egy forgalmi sáv elvételével. Mivel Curitibával, Brisbane-nel és más városokkal szemben a nyomvonalon nem speciálisan erre gyártott járművek közlekednek, így lehetőség van arra, hogy számos viszonylat közlekedjen a nyomvonalon, kiszolgálva nem csak a fő útvonalat, hanem a környező területeket is. A viszonylatok számára vonatkozóan 22 és 42 között több értéket találtam különböző forrásokban, így a pontos szám helyett elégedjünk meg annyival, hogy tényleg sok busz jár erre, az óránkénti darabszám 200-300 között van csúcsidőben, szóló, és csuklós vegyesen. A buszokat hét különböző cég üzemelteti, azaz az egyes megállók beléptetőrendszerét úgy kellett megoldani, hogy a jegyek valamennyi társaság buszára érvényesek legyenek.
Ahhoz, hogy ennyi buszt megfelelően el lehessen helyezni az egyes megállók oldalában, természetesen szükség volt előzősávokra, így a kétpályás folyópályával ellentétben valamennyi megálló négysávos. A megállóban álló utasokat a buszoktól kerítés, valamint a busz beérkeztekor automatikusan nyíló üvegajtók választják el, csökkentve a balesetveszélyt.
A BRT útvonalán a napi utasszám 350 ezer körül alakul, ami majd kétszerese a legforgalmasabb budapesti villamosnak, a nagykörútinak. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogyha ekkora az utasigény, miért nem metrót építenek. Biztosat nem tudok mondani. Valószínűsíthető, hogy később fognak, csak gyorsabb és olcsóbb volt így kiépíteni a nyomvonalat most. Valószínű, hogy a már épülő metrók átadásuk után csökkentik a buszáradat forgalmát. A 880 méteres átlagos megállótávolság akár egy metrónak is megfelelhet.
Ha valaki arra jár, próbálja majd ki, nem drága, egy utazás mindössze két jüanba, azaz 65 forint körüli összegbe kerül. Kipróbálná valaki? :)
Valamennyi fotó az www.itdp-china.org oldalról származik, az elsőt Duan Xiaomei, a többit Karl Fjellstrom készítette.
