A versaillei békeszerződések után is több eldöntetlen területi kérdés volt az egykori Monarchia területén, gondoljunk csak Sopron 1921-es népszavazására. Pár száz kilométerrel északabbra  a Tescheni-Szilézia területe (térkép) volt kérdéses, amit a frissen megalakult csehszlovák és lengyel állam egyaránt magának követelt.

A nagyjából Ostravától Bielsko-Bialáig terjedő terület a háború után osztrák-lengyel-cseh kondominium lett, a nemzetiségi határok mentén (térkép - jelmagyarázat az első link alatt) már 1918-ban kijelölték a határvonalat. 1919-ben Csehszlovákia bevonult a területre (Lengyelország éppen Nyugat-Ukrajnával harcolt), amit természetesen a két hadsereg villongásai követtek. 1920 nyarán a spai konferenciáig a csehek lobbiztak erősebben, a határ északabbra tolódott egészen az Olza folyóig, jelentős lengyel kisebbséget hagyva a határtól délre. Na és persze a cseheknél maradt a kőszénbányák nagy része, és a Zsolna-Bohumin vasút is....

Békebeli fotó

A terület központi, névadó városában, a történelemben is fontos szerepet játszó Teschenben, épp 100 éve, 1911. február 12-én új villamosüzemet nyitottak meg. Az elbeszélt viharos történelmi események előtt pár évvel létesült vonal az 1910-ben megnyílt, szintén említett bohumini vasút tescheni állomását kötötte össze a városközponttal. 

 Az egyvonalas, 1793 méter hosszú, 11 megállónyi vonal az Olza folyó két partján fekvő városrészeket kötötte, áthaladva a főtéren is. (térkép) A vonalat négy darab, a prágai Ringhoffer gyárban készült, egyenként 8100 mm hosszú villamoskocsi szolgálta ki méteres nyomtávon, egyvágányú pályán. (Teschen lakosainak száma ekkor alig több, mint 20 ezer volt, így az egyvágányú pálya kényelmesen ki tudta szolgálni az igényeket) 

A vasútállomás

A végleges határok meghúzásakor Teschen az átlagnál is rosszabbul járt a döntéssel, hisz az új cseszlovák-lengyel határ a város közepén keresztül húzódó Olza folyó lett. A döntéssel kettészakadt város északi fele Lengyelországban, a déli Csehországban maradt. A két városrész hivatalos neve azóta is eltérő, északon Cieszynt, délen Český Těšínt mondanak.

Az új országhatár a villamosközlekedésnek sem tett jót. Bár a város igyekezett fenntartani a villamosközlekedést, és az a döntés után is átjárt a határon, a sokasodó, és egyre tovább tartó határellenőrzések végül ellehetetlenítették a közlekedést, 1921. április 2-án végleg megszűnt a villamosközlekedés az egykori Teschenben.

Határellenőrzés

A négy kocsiból egy először az azóta szintén megszűnt bielsko-bialai villamosra, majd onnan Lódzba került, ahol már várta a közvetlenül Lódzba került három társa. A kocsikat harminc év múlva, 1955-59 között selejtezték, mára egyik sem maradt fenn. (További történelmi adalék, hogy a második világháború alatt a kocsik Lódz elővárosában, Pabianicében szolgáltak speciális vonatokként. A reggel be, délután kifelé haladó szerelvény feladata az elővárosban lakó német lakosság kiszolgálása volt. A vonat a két város között sehol nem állt meg, minden más villamossal szemben előnye volt)

Csúcsforgalom

A tescheni villamos megszűnte után a cseh utódtelepülésen, Český Těšínben új vonal építését tervezték, ez azonban végül nem valósult meg. A két településen a villamosnak szinte minden nyoma eltűnt, ahogy azonban Budapesten is, falikampók a mai napig találhatóak. Átalakítva, de megmaradt a remíz épülete is.

A két város között ma buszközlekedés van.

Valamennyi fotó a villamos remek emlékoldaláról származik.