A blog egyik korai bejegyzése a londoni Heathrow reptéren építeni kezdett automatikus kabinautó rendszerről szólt. Kétéves próbafutást követően - idén áprilistól már utasokkal - augusztus elején teljes valójában átadták a rendszert az utasoknak, ami ezzel a világ első, valóban működő, kereskedelmi jellegű Personal Rapid Transit vonala lett.
Kapszula (fotó: www.ultraprt.com)
A világon számos helyen gondolkodtak már azon, hogy hogyan lehetne kialakítani olyan rendszert, ami az autók rugalmasságát biztosítja a városi közlekedésben, ugyanakkor mégis bárki számára elérhető tömegközlekedési rendszert épít ki. Számos helyen vázoltak fel olyan automata kis kapszulaautókat, amik taxiszerűen hívásra megérkeznek, majd a kért címre elszállítják az utasokat. Városi szinten ez természetesen még működésképtelen, hiszen dedikált pálya kell a járgányoknak, az autóforgalomban egyelőre automatizmusuk okán nem tudnak haladni. De ugye emlékszik mindenki az automata autókra a különböző sci-fi filmekből? (a magasvasútként tervezett ilyen rendszereknek - lásd ezt a videót - szerintem nincs jövője)
A most Londonban átadott, 22 kapszulaautóval kiszolgált, 3,86 kilométer hosszú pályán közlekedő rendszernek is ez, az igényalapú közlekedés az alapelve. Az utas megérkezik a repülővel Heathrow-ra, hív egy egy kapszulaautót, a rendszer a szabad kabinokat átrendezve küld egyet, majd az automatikusan elszállítja az utast a kiválasztott célhoz - jelen esetben az N3 Business parkolóban található két megálló valamelyikéhez.
Parkoló (fotó: Dave A. Flett)
Egyfajta automatikus, területi korláttal rendelkező taxiról beszélhetünk tehát, ami ebben az esetben dízelbuszokat váltott ki. A buszok korábban - a menetrendnek megfelelően -napi 216-szor tették meg az utat a terminál és a parkoló között, most a kapszulaautók az automatizmus és igényvezérlés okán jóval takarékosabbak. A napi 800 utas jöhet bármikor, találni fog egy kocsit, ami azonnal indul is vele. A kétirányú, egyenként 1,6 méter széles pályán a kapszulákat szenzorok irányítják, komoly háttér-biztonsági rendszerek felügyelete mellett természetesen.
Beszállás (fotó: www.ultraprt.com)
A korábbi számítások szerint 12 másodperc az átlagos várakozási idő a maximum 40 km/h-val haladó autókra. A reptér üzemeltetője szerint a korábbi megoldáshoz képest 60% a megtakarítás a eljutási időben (ideértve a várakozást is), míg a költségek terén akár 40%-os üzemeltetési költségcsökkenés is elérhető.
Kilátás (fotó: Langur/Skyscrapercity)
Híd (fotó: hpulling)
Az egyes járművek közvetlen szennyező-anyag kibocsátása lényegében nulla, energiahatékonyságuk pedig 70%-kal jobb egy személyautóhoz képest. A négyszemélyes kapszulák hossza 3,7 méter, szélességük 1,47 méter, magasságuk 1,8 méter. Sematikus jellegrajzok itt találhatóak. Fordulási sugara 5 méter, üres tömege 850 kilogramm.
Végállomás (fotó: Dave A. Flett)
A tervek szerint, amennyiben a pilot-projekt bejön az üzemeltető és fejlesztő, bristoli ULTra cégnek, a rendszer tovább bővül, újabb és újabb pontokat bevonva a reptér környezetében.
Hóban is megy (fotó: www.ultraprt.com)
A rendszer fejlesztői készítettek egy szimulációs programot is, a különböző megoldásokra, akár saját városunk, kerületünk kitalált rendszerét is leszimulálhatjuk vele. A szimuláció ingyenes, itt tölthető le. Ha játszottatok vele kicsit, és felépítettetek egy működő rendszert valamilyen valós, hazai környezetre vetítve, akkor a legjobbakat szívesen bemutatom itt egy későbbi, külön posztban.
(a kapszulák színe lila, a fehér kocsikról készült fotók a korábbi próbafutásokon készültek)
