Azt hiszem, valahogy Velencétől nem várjuk azt, hogy a közlekedését nagymértékben megújítsa. A vaporettok természetes részei a városnak, a helyieket olcsóbban, a turistákat méregdrágán, de a környezetnek megfelelően képes elszállítani a rendszer. Persze többször felmerült már új közlekedési eszköz bevezetése, olvashattapunk metróról, de gumikerekű villamosról is. Előbbi esélyei a nullával egyenlőek, utóbbié egyre biztosabbak, ahogy a mestrei első vonal kezd magára találni.
Április 19-én azonban mégis olyan új közlekedési eszközt indított a város, ami modern, új, nem került hihetetlen költségekbe, és még hasznosnak is tűnik. Az új eszköz nem más, mint egy 850 méter hosszú people mover vonal, azaz automata, kiskapacitású kabinok. A vonalat a hatvanas években kialakított mesterséges sziget, a Tronchetto, és a Piazzale Roma között hozták létre. (térkép) A vonal feladata elsősorban a tronchettoi autóparkolók utasainak gyors beszállítása a városba: az eddig gyalog 20 percbe kerülő távot az új kocsikkal 3 perc alatt lehet letudni. A parkolók elérése fontos volt, hiszen a legtöbb kívülről érkező ott tudja lerakni az autóját.
A vonal először a térség 1996-os fejlesztési tervében szerepelt, mely a Tronchetto, a központi autóbusz-pályaudvarnak otthont adó Piazzale Roma, és a kettő közötti kikötő összekötésének szükségességét felvázolta. A vonal végső nyomvonalát 2000-ben fogadták el, 2002-ben pedig eldőlt, hogy egy people moverről beszélhetünk. Az építési munkák 2007-ben kezdődtek el, a pálya tavaly decemberre - közel egy éves késéssel - lett kész. A 2009 szeptemberében leszállított, Doppelmayr által gyártott kocsik ezután kezdhették meg próbafutásaikat, hogy végül az eredetileg márciusra tervezett átadás helyett áprilisban végre a nagyközönség is birtokba vehesse a vonalat.
A vonalon két darab, egyenként négyrészes, 200 fő kapacitású automata kocsi közlekedik, vontatásukat a siklókhoz hasonlóan drótkötél biztosítja, de a futás gumikerekeken történik, mint az a mellékelt ábrán látható. A gumikeréken történő futás a minél alacsonyabb zajszennyezés elérése miatt került kiválasztásra.
A vonalat számos kritika érte amiatt, hogy a Piazzale Romatól nyugatra a mintegy 5 méter magasan vezetett pálya eltakarja a XIV. századból származó Sant'Andrea della Zirada oldalhomlokzatát.
Mivel Velencéről, annak is a kikötőjéről van szó, így elkerülhetetlen volt, hogy ne legyenek a vonalon csatonát keresztező hidak. végül kettő épült, a Santa Clara csatorna felett egy gyaloghíddal kombinált szerkezet, míg a Tronchettonál egy 180 méter hosszú, mely egyben a legmeredekebb szakasza is a pályának a maga 6,2% százalékos emelkedésével.
A három megállós vonal a kritikák ellenére azonban várhatóan fontos szerepet tölt be majd Velence közlekedésében. A külső végállomás Tronchetto az autóparkolók mellett a Mestréből érkező villamos végállomásának is otthont fog adni, a Maritime a kompkikötő felé biztosít kapcsolatot, míg a Piazzale Roman az autóbuszpályudvar mellett ott találjuk a két éve átadott, a Santa Lucia pályudvar felé gyors gyalogos kapcsolatot biztosító, a Grand Canal felett átívelő új Calatrava tervezte hidat.
A reggel 7 és este 11 között 7 percenként közlekedő vonal megépítése az eredetileg tervezett 16,3 millió euró helyett végül 22,7-be került, állítólag elfeledkeztek a szükséges közműmunkálatokról, innen ered többek között a különbözet.
Az első három kép az üzemeltető oldaláról való, a második három pedig a wikipediáról.
